Egy stylist kulisszatitkai – 3.rész

 

 

14 éves voltam és megkezdtem tanulmányaimat abban a középiskolában, ahova cirka 390 diák jelentkezett, de végül csak 27-en ültek mellettem az osztályteremben…
Ez a különleges érzés, hogy mennyi tehetséggel ültem egy alagsori teremben ma is borzongató. Mennyi srác és lány, akik jól rajzolnak, sőt nagyon jól, kreatívak és itt vagyok én is közöttük “A” Művészeti Szakközépben.
Textiltervező szakos diákként kezdtem új életem. Imádtam. Egy héten három nap tanultunk csak közismereti tárgyakat (matek, magyar, biológia, töri és tudjátok, a többi), egy egész nap csak a rajzról szólt és egy egész nap csak a szakmáról. Így hívtuk. Szakma. Komolyan, felnőttesen, tizenévesen.

A körmömet nem lakkoztam, hiszen lakkozta helyette a szén meg az olajfesték, a számat nem rúzsoztam, a szememet nem festettem, hiszen amikor véletlenül hozzáértem, pirosra, narancsra és olykor kékre, lilára festette a porcelántégelyes akvarell és a textilfesték.
Fantasztikus évek voltak.
De hogy jött mindez a stylist szakmához? Sehogy. Abban az időben még nem is igen hívtak így senkit sem, hogy: stylist, de még stílustanácsadóról is csak egy-két emberről hallottam – később.
De akkor mégis hogyan is jött mindez a stylist szakmához?
Mert hétről-hétre, sőt napról-napra textilekkel foglalkoztam, foglalkoztunk, mert körbelengett minket a művészet, a ruhák, a textíliák, a színek, a szövetek világa, mert egy álomvilágban tölthettem ezeket az éveket olyan művésztanárok és emberek között, akiknek mindenük volt a szépség, a stílus.
Így töltöttem 4 évet.
Igencsak megalapozta a jövőmet, hogy merre is szeretnék menni.

Hja, és arról még nem is beszéltem, hogy az anyukám varrta ruhákat, hogyan alakítottuk át, kombináltuk szettekbe és öltöztettük egymást úgy, hogy nem is tudtuk: ez a styling.
/Fontos infó: ekkor még nem volt facebook, se insta, pláne nem a fotódömpinget szolgáltató pinterest, amely bár szuper, de nem kell megerőltetnünk magunkat, hogy egy sikkes outfit-et találjunk rajta. Nem volt más, csak a kezünk, a szemünk, a kreativitásunk/

Folytatás következik!