Hajsza a tökéletességért – megéri?

Már nem csupán Hollywwodban és Manhattan hiper gazdag köreiben dívik a hamvas, bársonyos és ránctalan arcbőr, hanem itthon is. Mindenki a babaarcú, természetes modellekre akar hasonlítani, nagy őzike szemekkel, duzzogó ajkakkal, dús hajkoronával és törékeny testalkattal.

De mit tehet az, akinek más a csontozata, vékonyabb az ajka vagy a szeme se olyan manga-szerű? Vagy elfogadja ami van, esetleg próbál javítgatni rajta smink trükkökkel, vagy belelép a csapdába. Mert ha egyezr ráléptünk az útra, és csak egyszer, csak egyetlenegyszer megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor volt ránc nincs ránc egy kis feltöltőanyagnak vagy botoxnak köszönhetően, onnantól kezdve nehéz a leállás.

Persze létezik a köztes állapot, hogy na jó, nem viszem túlzásba és ezt a ráncocskát, ami ma jelent meg most már nem tűntetem el – valljuk be, elég kicsi rá az esély.
Ma, amikor a 17 éves Kylie Jenner plasztika függő, a huszéves modellek és 18 éves Beverly Hills-i diáklányok fül- , -orr- , vagy éppen mellplasztika után térnek vissza az őszi szünetről az iskolapadba, hol a határ?
Azt nem értem, hogy olyan sok az elrettentő példa, olyan sok az rettentő arc, akkor miért? Persze, már a szépségipar sem ott tart, mint 1980-ban, de nem lehet tökéleteset alkotni.
Ami viszont érdekes, hogy akárkivel is beszéltem arról, hogy szerinted ő és ő fiatalabbnak látszik a koránál? Mindig nem volt a válasz. Természetesen ezek a hölgyek és urak mind plasztikázottak voltak.

A legcélszerűbb megoldás, ha megtaláljuk a hozzánk illő, szépségünket kiemelő stílust és sminket.