Amikor egy divatcég arcának választottak… nincsenek tabuk!

Mindenki tudja, vagy legalábbis sejti, hogy mivel foglalkozik egy modell. Divatbemutatókon lejt végig a kifutón, pózol a fotós kamerája előtt különböző kampányokhoz és sorolhatnám. 

Én nem vagyok modell. Igazából sosem akartam modell lenni, de ezt még lázadó tinikoromban döntöttem el. Már 14 évesen is 174-5 centi voltam és akkor még nagyon vékony. Nem az a éhező tini, hanem a sportos fajta, mert rengeteget edzettem.
Szóval magasságom és alkatom által többen megtaláltak, hogy: ugyanmár, modellkednem kellene, ha már ilyenek ezek a méretek. Sok más kortársammal ellentétben én “távozz tőlem sántán” módjára űztem el magamtól még a gondolatot is, hiszen már abban az időben is sokkal jobban lekötötte a figyelmemet a rajzolás, írás, az olvasás (tudom, sematikusan hangzik, de tényleg így volt) és a sport. Meg valahogy úgy éreztem, nehogy már a külsőm fontosabb legyen egyéb más jótulajdonságomnál.
Éppen ezért inkább művészeti pályára mentem, mint modellkedni.
Évek teltek el, amely alatt mégiscsak belekóstolhattam a modellkedésbe, hiszen voltam hajmodell, sőt lábfej-modell is cipődivat-anyaghoz, kézmodell.
Ezekkel nem volt különösebb bajom, mert csak részletet kellett adnom magamból.

Azonban most, így – amikor azt gondolnám, hogy sem a korom (elmúltam már jócskán 18), sem a méretem (nem vagyok már 36-os) – mégis megtaláltak a felkérések.

Tavaly a nagyszerű, olasz fitokozmetikai cég, a Vagheggi kért fel, hogy egyik luxus arcápoló családjukat és a kozmetikai kezelésüket népszerűsítsük együtt, majd a Nada Plus dizájner brand döntött úgy, hogy induló, elegáns plus size brandjük első kollekciójának arca (no és teste) legyek.

Hogy éreztem magam?
Képzeljétek, megszűnt a tinikori fújjogás a modellkedésre (mármint, hogy én legyek modell, nem a modellekre), hiszen kifejezetten szuperek voltak az együttműködések.
Arra is rájöttem miért: mert ezek a nagyszerű cégek – akik felkértek – bizonyítják, hogy igenis nemcsak a 20 éveseké a világ, sőt nemcsak a vékony lányoké, hanem bizonyos kor- és súly fölött vagy épp alatt is NŐ vagy, szerethető, szép és okos, szépítkezni és öltözködni akaró nő.
Nemcsak egyféle mérettel és korral rendelkezhetsz (ami lássuk be egyébként is kivitelezhetetlen), és igenis a NŐ ÖRÖK.

Szóval szerintem sokkal menőbb nem csak modellekkel reklámozni, hanem mindenféle korú, súlyú, bőrszínű nővel. Ha egyszer lesz egy fashion brandem, egészen biztosan csakis NŐKKEL és FÉRFIAKKAL fogom népszerűsíteni.
Szóval szuperek vagytok cégek, akik kinyitjátok az ajtót mindenki előtt, ez nagyon innovatív és emberi. Bravo!

(fontos: ugye senki sem hiszi, hogy a modellek ellen vagyok? Mert nem ám, csak tágítsuk a látóteret! 😉