A szomszéd kertje mindig zöldebb HELYETT!

Tegnap kutyasétáltatás közben beszélgettünk a párommal arról, hogy milyen érdekes, ha találkozunk egy rég nem látott ismerőssel a harmadik mondat után már rögtön jön a panasz. Bármilyen panasz, de panasz. Vagy a szomszéd kertje zöldebb, vagy a kormány, vagy a munka, vagy az akármi. Nagyon szeretek a párommal sétálni, pláne a környékünkön (pár percre tőlünk erdőségbe nyúlik a táj) és úgy igazán lazulni telefon nélkül, csak mi ketten, azaz még Marcipán, a kutyánk.
Mondom neki (nem Marcipánnalk, a páromnak): igazából mindenki panaszkodhatna. Mindenkinek van rossz napja, hete, hónapja, akár éve is lehet. De ha ebbe toljuk az erőt, az energiát, ez erősödik meg, ez hatalmasodik el. Nem ösztönösen, hanem tudatosan kell keresni a jót, ami jó hangulatot ad, ami szerethető.
Mint ahogy annyira imádok vele és a kutyánkkal sétálni. Egy héten egyszer, vagy kétszer így hármasban – ahogy az időnk engedi.
Csak úgy benne lenni a tájban, nézni a csodás színeket, beszippantani a friss levegőt, halkan beszélgetni vagy nagyokat nevetni.

Köszönöm a szuper fotót Beauty Napló Katkának, aki pont egy ilyen önfeledt pillanatomban örökített meg.