Egy stylist kulisszatitkai – 1.rész

Úgy döntöttem belevágok és elmondok nektek mindent, amit tapasztaltam, megéltem és élek mai napig is ebben a varázslatos szakmában, amit úgy hívnak: stylist.

“Hol a stylist, hol a stylist?” Talán az egyik leggyakoribb kérdés, amit hallottam szakmám hajnalán.
Na de menjünk még előrébb, a hajnalnál is korábbra.

Kistiniként még a 100XSzép-et bújtam (emlékszik még valaki rá?), de persze főképp a nővérem hatására, aki már alig 12-13 évesként nagy rajongója volt a szépségpraktikáknak, sőt ha jól emlékszem, megkerülve a szülői engedélyt 10 évesen elment a fodrászhoz, hogy dauert tetessen a hajába. Így utolóag csodás szakember és ember az a fodrász, aki egy magát nem kislánynak tartó kislánynál kemikáliát használt haja formázásához – de hát ez történt.
Nővéremnek biztos Drew Barrymore volt a példaképe, aki elég korán kezdte, nah… (csak ő másképp és mást szeretett, nem a beauty-világot, szóval testvérem azért jobban járt).

Na de visszatérve, hogy mit, miért akartam akkor, és hogyan is lettem stylist?
Tehát bújtam a 100XSzépet példaképemmel, a nővéremmel, de csak egy részét elégítette ki fantáziámnak az akkori tinimagazin (persze olvastam én Állatbarátot és Macskavilágot is, na de az más téma )
Csak nem tudtam, hogy mire vágyom még, amíg… amíg anyu el nem küldött postára.

Annak rendje és módja szerint beálltam az ablakhoz a sorba és várakoztam a soromra, addig bambultam jobbra és balra, míg nem megpillantottam az üveg mögött egy Bonton magazint. Bizony, ez sincs már, talán az ominózus találkozásunkra pár évre végleg lehúzta a rolót a szerkesztőség, azóta sem néztem utána a magazin történetének (lehet most meg is teszem).
Nekem ez a Bonton magazin nagyon más volt mint a többi hetimagazin, valahogy olyan “divatosabb”. A címlapon egy akkori híres modell szerepelt, olyan különleges volt, nem hazai termésnek tűnt. Kifizettem vagy megvettem ami a feladatom volt, majd határozottan kértem egy Bonton magazint.
Emlékszem miután kiléptem a sorból, lélegzetvisszatartva leültem a legközelebbi székre – még a postán – és lassan, finoman lapozgatni kezdtem. Rám vall, hogy amennyire gyors és temperamentumos vagyok, másban annyira megfontolt, analizáló, részletekre figyelő és figyelmes. Mindig is ilyen voltam, kislányként is. A térdem, könyököm állandóan kék-zöld foltos volt a sok eséstől, ugrástól, de amihez figyelem és megfigyelés kellett, előtört belőlem a csöndes, hallgatag, elemző. Így volt ez a Bonton magazinnal is.
Szerintem egy órát is eltölthettem ott, akkor a postán. Újra és újra, lassan és körültekintően lapozgattam, néztem. Divatmagazin volt, igazi divatmagazin volt!
Akkor ott, 12-13 évesen már tudtam hogyan tovább és éppen ezért 14 évesen már nem volt kérdés számomra, hogy milyen iskolapadot fogok koptatni.

Folytatás következik!