A lájk vajon mi?

 

A Facebook új algoritmusa szerint csekély jelentősége van, azaz nem a lájktengeré a főszerep. De igazából mi, mit és mennyit ér? Mi számít értéknek, minőségnek, mennyiségnek?

Nem vagyok FB-expert, sem influencer-expert, hogy 100%-ban tudjam, mi, mennyit ér. Mint mezei felhasználó (na jó, annál kicsit több) figyelem azt, ami körülvesz, ami történik ebben az “iparágban”, amit részben művelek.

Miről is van szó (már magam is unom a rébuszokban-szövegemet, így belevágok).
Blogírás, újságírás, weboldal, blog.hu, insta, youtube és minden más, ahol zajlik a kommunikáció írásban, videóban, fotóban és ki hogy tolja. Érkeznek a lájkok a posztokra, érkeznek az újabb és újabb követők.
Jó van ez így, hiszen az ember csak ne gyártson, akarom mondani alkosson egy nagy nihilnek, mennyivel jobb, ha lelkes emberek állnak mögötte, akik várják az új irományt, videót.
Ami viszont feltűnt, hogy míg néhányan tényleg minőségi, értelmes, értékes tartalmat adnak, olyat, ami hasznos, amire kíváncsiak a követők, olvasók, sokan nem. Nem értem én ezt.
Mennyivel jobb, üdvözítőbb olyan tartalmat adni, amire jön a sok hozzászólás és komment, egyet értenek vele, vitatkoznak, örülnek a segítségnek (és persze nem arról szól minden komment, hogy: “óóó, de gyönyörű vagy!”), mintsem csak úgy kirakni a húszezredik contorl c-contorl v anyagot vagy csak megosztatni miiliónyi nyereményjátékot, hogy ugyanmár szeressen már engem is valaki. A contorl c control v-nél végül is szeretnek a cégek, mert kikerült a sajtóanyag, ok, win-win, a nyereményjátéknál is szeretnek a követők, mert adok sok ajit, tehát ott is win-win, de.

Az adott oldal üzemeltetőjének nem hiányzik, hogy valami többet adjon? Valamit magából? Vagy valamiről egy igazi véleményt? Nem promó szagút?
Nem vagyok angyal, én is szoktam pr-anyagokat kitenni, szorít is mindig a szívem, mert úgy átírnám, testreszabnám, csak hát
1. amikor nincs mit kipróbálni, megízlelni, megszaglászni, elmélyedni benne, akkor igencsak nehéz megírni egy önazonos anyagot,
2. igazából erre is az 1-es pont igaz.

No meg azért sok is a beáramló infó, nincs is mindig idő pennát ragadni és sajátos gondolatokat kreálni.
Szóval nem vagyok semmilyen olyan expert, aki megtudná mondani egy lájk értékét.
Nincs is pr-ügynökségem, hogy csak olyan emberekkel tartsam a mély és virágzó kapcsolatot, akik mély és virágzást mutató (ha még lassan is, de nyiladozó) blogot, vlogot, magazint működtetnek.
Egy biztos: egy nyereményjátékért, megosztásért, copy anyagért adott lájk – még ha nem is értek hozzá – józan paraszti ésszel sem érhet fel egy igazi anyagért adott lájk értékével.
Akkor mégis, miért és kinek jók ezek a ténykedések? Amit pedig végképp nem értek: egy brand-nek miért jó, ha így és szinte csak így és ilyen formában jelenik meg róla valami? Márpedig nem vagyok vak, látom, hogy mélység-nélküli platformok is jelen vannak, ajaj, és mindenhol ott vannak, örvendnek az élet napos oldalának. És senki, senki nem mondja nekik, hogy hahó, ez így fura, nem? Nem hogy nem mondják, hívják őket, elárasztják őket minden jóval a copy-ért és hogy 3 másodperc múlva kisorsolják azokat a termékeket, amelyeket – elméletileg – azért kapnak, hogy kipróbálják őket és írjanak róla. De hát arra meg ott a sajtóanyag.

Azt mondta a minap a barátnőm, hogy szerinte az a baj, hogy túl értelmesek és komolyak vagyunk és ez nem kell. Nem tudom. Inkább hülye vagyok. De akkor sem fogok felszín lenni. Úgy is lehet panem et circenses (bocs a latinkodásért, de ez a kifejezés annyira nem sznob asszem), ha valami sajátosat, egyedit adunk. Vagy legalábbis törekszünk rá.

Most tűnt fel csak a végére, hogy milyen szakmai lett ez az iromány, de ha civil – azaz privát – fotókra érkeznek a lájkok, ott se abból induljunk ki, hogy a mennyiség az valami minőségi fokmérő, vagy a lájkolt fotó/poszt feltétlenül valami uramatyám micsoda csoda!
Inkább azt nézzük, hogy kitölt jött az elismerés. Sokkal elismerőbb.