Olykor kell a vonzó idegen…

1378815_557652647622620_408763137_n

Kalocsai Krisztián gondolatai.

Nazdrovje! (kedves orosz barátaim mondják koccintáskor) és hopp, 2015-ből 2016 lett, egyik pillanatról a másikra. Mi mást is szokott ilyenkor tenni az ember, mint fogadalomhegyek, ilyen-olyan jó leszek, ezt nem csinálom, azt nem csinálom, ezt nem eszem, azt pláne nem eszem, van rajtam 1-2… na jó, sokkal több, mint 1-2 kg felesleg, túl leszek valakin, valamin, esetleg na majd most… idén megtalálom a nagy Ő-t.

Azonban olyan ember is van – mint én –, aki ezekre átmenetileg nem gondol, ugyanis neki a szilveszter hozta a „Különös szilveszter” megírt formáját. Vajon ha szilveszterkor vagy az azt megelőző napokban szakít az ember, az mennyire befolyásolja a nagy eseményt, ami, mondjuk, ugyanolyan nap, mint a többi (elviekben)? Elárulom: nagyon rányomja a bélyegét, lehúzza a hangulatát.

Persze ott vannak a barátok akik mindenben segítenek: együtt lehettek ilyenkor, fekete öves alkoholisták, ráfogva mindenre, óév, újév, szakítás, jobb élet és blablabla, természetesen a barátaimmal mi is ezt tettük.

Szilveszter éjjelén mondogattam is párszor magamnak: ne gyászoljak, ne gyászoljak! A barátok segítettek, hiszen nincs más hátra, mint előre, ittunk is eleget, persze nem annyira, a társaságban volt olyan, aki nem ivott alkoholt, pedig csak vodkával kínáltam, na mindegy…

Díszes társaság, hatalmas tömeg, szórakozóhely: mi kell még szilveszterkor? Az a valaki, aki hiányzik, de mivel már nincs velem, marad a kedves, szimpatikus poharam, aminek nincs sajnos olyan mély az alja… Telt-múlt az idő, és már lassan úgy éreztem magam, mint anno Törőcsik Mari a körhintán, amikor egyszer csak egy közepesen szimpatikus, ellenben nagyon vonzó idegen rám mosolygott, én pedig vissza. Ez azért is nagy szó, mert engem egy ismeretlen ritkán tud mosolyra bírni, állítólag ha a törzshelyünkön vagyok, akkor én vagyok az ügyeletes jégkirálynő.

A buli után, másnap ahogy felkeltem, elindítottam egy rövidke kutatást, és meg is találtam az „idegent”, aki azóta messze nem csak közepesen szimpatikus…
Ezzel a történettel csak annyit szerettem volna elárulni nektek, hogy kell a gyász, de próbálj nyitni afelé, aki tesz valamit érted, megmozgat akár egy este alatt, akire valamiért felfigyeltél, hiszen ha csak annyit érsz el vele, hogy jól érzed magad, akkor már megérte, ha pedig mindketten jól érzitek egymást, akarom mondani magatokat, akkor ki tudja, mi lehet még belőle.